Akarunk beszélni róla!!!! A tokaji hegyek alatt. Beszámoló !! 2-ének.

Itt is a csütörtök a fesztivál hivatalos első napja. Tokaj a legzsúfoltabb hangyabolyként nyüzsög, már két napja. Meglepődött turisták csámborognak az úton, nem értve miért ez a felhajtás, mi pedig a Scooter koncerten kamillázunk még mindíg. Az emlékekből viszont nem lehet tengődni, így egy kis hűsölés után, amit a Strandon bárki megtehet indultunk is hatalmunkba keríteni a Pepsi Nagyszínpadot.

Hat után mindenki tudta, hogy itt az élet értelme a 42. vad elgondolkodtató szövegekkel söpörte le a Watch my Dying az előző két napi port a színpadról. Az indusztriál hangulat sötét ködként ömlött alá a színpadról a szikrázó nap ellenére is. Erős váltás és huncut dallamok jöttek soron. Egy énekes legfőbb feladata nem más, mint megtalálni azt az embert a tömegben aki még nem pörög és azt felpörgesse. Maszkura a Tücsökrajjal a háta mögött mihez sem ért többet. A lányok gyüjtötték a bókokat és a kacsintásokat. Kis túlzással azt is mondhatom, hogy a cigányzene mai Don Maszkurája állt a színpadon:) Az izzó hangulat után Téglás Zoli és a Pennywise rakott minket rendbe. Zolit már többször is hallhattuk az Ignite és a Blind Myself csapatával a Hegyalján, de most először érkezett a Pennywise frontembereként. A koncert óriási volt, akárcsak a soron következő Mastodon. De előbb egy kis rap, mégpedig a hazai színtér talán egyik legnagyobb képviselőitől, az A Kezdet Phiaitól. Össze nem lehet hasonlítani de utoljára a Pecsában volt olyan hangulatom mint a Maláta Bárban. A Pecsában Killswitch Engage koncerten skandálta így a szövegeket a közönség. Magasba lendülve integettek a kezek a legnagyobb elismerés jeleként. Na és végül a Mastodon! A legigényesebb villanygitárrajongók megkapták, amit vártak. Lángokba borult a színpad és a magasba törő villázás egy apokaliptikus forradalom képét varázsolta a Hegy Színpad elé. A riffek kettészelték a viharral fenyegető felhőket. Aki azt hiszi, hogy vége van az inkább meneküljön. A hajnalig tartó dizsi előtt még a földi pokol is meglátogatta a fesztivált. A Belphegor és a The Amenta elhozta a hetedik angyal bosszúját. Nem vitás változatos és tartalmas nap van mögöttünk megint:)

Puszicsá!
Szia Péntek:)
 A nagy finálé előtti nap is elérkezett. Sokan kezdenek hozzászokni a csipás ébredésekhez, mások számolgatják tartalékaik és végigfut a fejeken, hogy már a fele lepörgött és már csak két nap van hátra. Persze csak addig tart a bánat, mÍg le nem csorog az ember torkán az első korty szamorodni vagy sör, aztán hessegeti a gondot és jár a láb. A jelszó ska a folytatás funderz. Sok régi és pár új legendával, mint Tevehajcsár Ali, Lay Anna, a Makákó, a Patkány, meg a Részeges Macsek. Ilyenkor nincs is kedve az embernek nagyon továbbállni, igy maradtunk az Óriás koncerten. A gitárok gengszterei a Maláta Bárban tartottak minket. Az alternatív rock szerelmeseinek minden igényét ezüstös tálcán tálalva. Kicsit kifújtuk magunkat, mert hát fanatikusok lévén már vasárnap óta űztük a Hegyalja névre hallgató ipart, aztán talán az első három legnagyobb egyikére siettünk vissza: a Guano Apesre. Bevallom őszintén, hogy már rég nem hallottam a bandáról, pedig az ezredforduló -és tinédzser korom- gigászainak egyikéről beszélünk, és ezek a bandák most új reneszánszukat élik, mint a Limp Bizkit, A Linkin Park csak példaként. A kiesés viszont nem okozott se a zenekarnak, se a rajongóknak csalódást.  Sandra Nasi? éneke élőben még az emlékeket is felülmúlta és Dennis Poschwatta dobjátéka egy fikarcnyit sem vesztett virtuóz stilusából. Az igazi metálarcok ideje viszont csak ezután érkezett el Tokajban. Lehet sokan voltak Scooteren, de a kemény mag a Slayerre ért igazán ide. Minden év arra törekszik, hogy megfejelje a tavalyit -Motörhead pl. a sok legenda közül- és bizony magas lécet ugrottunk meg. A szakadó eső se volt indok, hogy a koncertet otthagyja bárki is. Olyan jól sikerült, hogy elhozták nekünk a világvégét az USA-ból a villámlás és az azt követő áramszünet képében. A szélrózsa minden irányába szétszéledők egy részével tartottunk és a Pepsi szinpadot vettük célba. Egy rég nem látott ismerőst köszönthettünk megint hat év után újra: a HétköznaPI CSAlódások legénységét. Hozták magukkal a szocializmus szelét, József Attila is beköszönt, öt percre hatásszünet az eső, vagy a Viktor miatt:D, de a punk bakancs így is tovább rúgta a port. Tarajos véget ért a nap és a sátorban távoli dubstep ringatott minket álomra.
 Puszicsá!
  A szombat tehát, amint tegnap is mondtuk nem a végét, hanem esélyt a legnagyobb bulira jelenti, mert amire egy évig vártunk azt ilyen könnyen nem lehet elrontani. Sztárként érkeztünk a fesztiválra, aki nem éri be kisebb névvel a Raunchynál. A dán srácok küzdelmét a meleggel csak a folyamatos H2O pusztitása jelezte. Láthattuk már őket két évvel ezelőtt Nyírbátorban is, és azok után fél lábbal is elvánszorogtam volta a koncertjükre. Most sem okoztak csalódást! A Pepsi nagyszinpadon a hazai élvonal követte őket a Blind Myself személyében. A hangulat olyan jó volt és sokszinű, hogy a lagzis vonatozásból egy számon belül eljutottunk egészen a cyrcle pitig (azért az ingyenes cd is biztos közrejátszott ebben, de ez nem fakitja a hangulat fényét). Vannak zseniális tribute zenekarok is, akik olyan jól csinálják azt amivel foglalkoznak, hogy csak a szemed kell becsukni és már is ott vagy azon a bizonyos koncerten. A héten volt a Hollywood Rose, az AB/CD, na meg sokan mások, de a szombaton fellépő Ska-Pécs mindközül a legkedvesebb maradt számunkra. Pesten 2005-ben vagy 2004-ben sikerült Ska-P koncertre eljutnom és most a Mecsek aljáról érkezett banda segitségével megint elrepülhettem oda. A hevesi közönség egyik nagy kedvencére lovagoltunk át a MR2 Furmint klubba a Kerekes Band-re. A hely szellemének magunkba szívásához, így talán a legjobbkor érkeztünk meg. A kis színpadról és a hozzá tartozó sátorról és hagyományőrző bazársoráról nem sok szó esett eddig. Új pont volt ez az ide látogatók számára az előző évekhez képest.  A folk után bedurvultunk így a végére utoljára. A Heaven Shall Burn adta a talpalávalót hozzá. Olyan kemény koncertnek lehettünk tanúi, amin a deszkák fűrészporrá amortizálódtak és pozdorjalappá lettek a rajongók által a földbe döngölve. Sokak piedesztálja lesz 2011 fellépői közül aposztrofálva a banda. A művészi késés nem csak nekünk dukált, hanem John B-nek is. A koncert közel egy óra késéssel startolt. Csalódottan figyelhetjük az utóbbi időben, hogy a régi dnb arcok dubstepre térnek át, szerencsére vannak hű megszállottak aki kitartanak. Megérte várni a szettre, nem okozott csalódást az angol srác. A befejezés illatát három magasságába mindenki megérzi, ilyenkor az igazi nagy csapatok egy nagy táncra össze össze verődnek és pirkadatig, vagy az első vonatig nem is engednek a 21-ből. A napfelkeltét a Tisza partján néztük végig feltéve a koronát az egész hétre. Viszlát Tokaj, viszlát madarak, viszlát szőke Tisza, trillák, szép lányok egy év múlva…köszi!
U.I.: apró panasz itt a lábjegyzetben, hogy a fesztiválon házasságkötő sátor idén először nem volt, pedig nagyon rákészültünk:) Ezért rendeztünk egy kis tüntetést, hátha jövőre lesz😉
Puszicsá!
Tekse Gábor és Csortos Júlia.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s