Akarunk beszélni róla 2. Dolor, Zyon, The Idoru beszámoló 2010. 03.13.

 Ezen a tavaszi-téli napon iszonyatra süvítettek még a jeges szelek, sőt a januárt is megszégyenítő hideg este volt, március közepéhez képest. Ám úgy tűnik ez senkit nem tartott vissza, aki szereti a modern metalcore  zenéket városunkban attól, hogy ismét megtiszteljék a Hangraforgó-bulisorozatának újabb állomását. ahol egy nem kis név, a Fonogramnyertes The Idoru jött el városunkba, hogy a Zyonnal és a Dolorékkal együtt adjon a népi manikűrnek, és egy igen ütős bulit toljon el a gyöngyösi közönség azon részének, aki szereti az ilyesfajta zenéket.

 Elsőként a Dolor zenekar kezdett. Ekkor még nem voltak túl sokan, ám szépen lassan gyűlt a közönség. A hangzásuk nekem az elején elég nehezen akart összeállni, és mintha láttam volna némi feszültségfélét is a fiúkon, bár lehet hogy csak nekem tünt úgy. A kezdésnél cseppet úgy tünt, hogy még nehezen-csikorogva indult el a fogaskerék, ám később már kezdett olajozódni. A csapat mit mondjak, elég őrült muzsikát játszik az én  füleimnek, ugyanis az extrém téma, ütem és tempóváltások mellett még két kegyetlen sráccal a mikrofonnál is megzúzzák a hallójáratokat. :D Az egyik vokalista a Carana Padmából már ismert KEX, (Grizner Tamás)  aki szeret kisérletezni többféle énekhang – stílus kicsikarásával. Repertoárjában, az üvöltözéstől a tiszta hangú dallamos vokalizálásig (az előbbiben sztem jobb) sokmindent felvonultatott  A másik srác Tökisz becenéven ismert gyöngyösi berkekben, és ő aztán az őrült hörgésekben röfögésekben, extrém hangok kisajtolásában nem egy mindennapi figura :D  Nem beszélve az eszeveszett vad tombolásáról, amit az ember tényleg nem tud eldönteni, hogy mennyire  rájátszás, vagy mennyire komoly. :D Hosszasan nem mernék nyilatkozni erről a fajta muzsikáról, mert őszinte leszek, nem az én világom ám, hogy elég durva ahhoz kétség nem fér.  Néhány hipertrágár dalszöveget nem tom mennyire gondoltak komolyan, de hogy kemény és kompromisszummentes volt, az biztos.😀  A közönségük azonban gyűlögetett, és a kezdeti nehézségek után a buli kezdett felpörögni. Többet tényleg most nem tudok róluk írni, mivel ezt a hiperdurva metalcore-t annyira nem is ismerem, sőt igazán nem is a stílusom, de akinek tetszett az biztosan élvezte, és szemmel láthatóan nem kevés ilyen ember volt.

                       Tökisz a Hiszti Klub saját hörgőművésze

 Az est következő produkciója a szintén gyöngyösi Zyon zenekar volt. Rájuk sem mondható, hogy nem ütik ki néha nálam a durvulási barométert, az azonban nagyon lejött róluk, hogy erre a bulira talán még az átlagosnál is jobban készültek. Azt kell, hogy mondjam meg is lett az eredménye, ugyanis az első pillanattól kezdve egy magabiztos banda és produkció benyomását keltették, bár hazudnék, ha azt mondanám, hogy az ő muzsikájukkal is hosszan tudnék azonosulni. A hangzás (bár Szujó Péter gitáros barátom halknak itélte meg) szerintem arányos és jó volt. Úgy vélem, amit a terem korlátaiból ki lehetett hozni az maximálisan megszólalt, max nem süketültünk meg. A zenekar pedig igenis odab…ott, és ezt a nem kis létszámú közönség  szemmel láthatóan nagyon élvezte. Látszik a sok koncertrutin, a felkészültség és legfőképpen az, hogy itt egy tényleg kiforrott ütőképes produkcióról van szó, ami mögött nem kis munka és gyakorlás állhat. Az is lejött, hogy jól bánnak a közönséggel, jól vezénylik a bulit, és a sok téma és tempóváltogatós dalszerkezetek nekem is jó inspirációkat adtak a fénycucc kezelésére. Szóval ismételtem mondom, nem a stílusom a Zyon zenéje sem, tehát nagy fejtegetésbe itt sem mennék bele, de a bulijuk tetszett, és nem voltam vele egyedül.

A koncerten játszott Zyonista művek:

Cemetery

Survive the Life

Refresh

Choice

Floating

Devil’s Wedding

Built around you

Az est főprodukciójánál a The Idoru-nál enyhén  meglepődtem, mivel kicsit mintha mérséklődött volna a közönség létszáma. Pedig nem lehet azt mondani, hogy a banda körül mostanában ne zajlana az élet, kezdve a sokat emlegetett Fonogram dijtól és az abból kikanyarított juj.hu-s ingyenreklámtól, vagy épp botránytól (kinek, hogy tetszik)  a növekvő sikereken át a tavalyi évtől elkezdve, egészen a bő koncertnaptárakig az ország szinte minden pontján. Nem mondanám hogy elégedetlen vagyok, mivel itt is elég szépen voltak, de közönség szempontjából sztem ezt a bulit most a Zyon vitte el. Ami viszont a muzsikálást illeti csak azt tudom mondani a The Idoru-ról, hogy a szintiszta profizmus, az elképesztő koncertrutin, a kitűnő dalírási kézség, és  a 110%-os lelkesedés és elkötelezettség sugárzott mind a zenéjükből mind az előadásukból.Tudom hogy a zenekar  nem szeretne igazán hasonlítani senkire, mivel sikeresen egy önálló stílust találtak maguknak, ám zenéjüket hallgatva azonban mégis óhatatlanul és többször is beugrott  a magyar származású Téglás Zoli kaliforniai melodikus hardcore csapatának az Ignite nak a neve. Főleg az énekdallamok és az énekstílus terén. Sőt nekem néhol igenis felsejlik egy kis System of a Down is, bár nem biztos hogy ez tudatos párhuzam, sőt az sem hogy helytálló a megállapításom. Inkább érzet ez, mint szakválemény. A dalaik tényleg nagyon vegyes képet mutatnak, amelybe az őrült nyakatekert, komplex metál témáktól kezdve, a szinte fülbemászóan slágeres dallamokig sokminden belefér. Még van, ahol nekem némi dallamos punk lendület is beugrik. A Bury it All nóta nagyon bejött, és a Prison of Death, valamint az oldalunkon is halható fülbemászó When the Morning Comes, és a Dreaming About Two Lies c. művek is nagyot szóltak nálam. A tagcsere szempontjából igaza volt Szalkai Tibi gitáros főnöknek, amikor azt mondta hogy minden a lehető legjobban sült el ezzel kapcsolatban, ugyanis a színvonal tényleg ugyanolyan erős maradt, és semmiféle stílusváltás nem történt zeneileg. Mindössze annyi a változás, hogy a rövidhajú énekesssrác fazonilag más, mint elődje. A torka és az énekdallamai azonban ugyanúgy hibátlanok, szinpadi energia, állatkodás tekintetében pedig elsőosztályúan diplomás  a banda többi tagjával együtt.

Az Idorista Nótacsokor😀

Dreaming About two Lives
Prison of Dead
Let’em Pass Away
Shut your Eyes to Love to Live
Bury it All
Enemy no.1
Draw a Land Face the Sun
When the Morning Comes
Refused Day by Day
Out of Eden
False Confessions

 Mindhárom buli alatt azt éreztem az ízlésvilágomtól függetlenül, hogy hatalmas energiákat képesek felszabadítani ezek a muzsikák és a műfaj összetartó aktív közösségétől, és a nagybetűvel fémjelezhető RAJONGÓTÁBORÁTÓL pedig sok egyéb irányzat közönsége és zenekarai is példát vehetnének. Szal jól sikerült ez a party is, bebizonyítottuk ismét, hogy Gyöngyös továbbra sem semmi város: D  Gyöngyösmasszíív hőőőőj!!!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s