Fly Tox interjú.

Kissé megkésve ugyan, de hála az égnek sikerült Pötiékkel is egy beszélgetést összehozni, szerencsére nem kellett várni a követkető bulijukig. Megtudhatjuk a fiúktól mit jelent számukra a punk, a zenélés és egyébb dolgok, melyek a csapat házatáján történnek mostanság.

FlyToxVI

 

Mivel már egy elég régóta működő csapat vagytok, és (többnyire) punk berkekben már jelentős múlttal rendelkeztek, adnál egy rövid felvázolást arról, hogy milyen korszakai voltak a zenekarnak? Miben érzitek a változást esetleg a kezdeti időktől mostanáig?

Persze hogy adnék. Volt a kezdeti stádium, amikor megalakultunk. Nem volt semmi határozott zenei irány, játszottunk mindent. Aztán volt az aranykor, amikor kialakult az akkor véglegesnek tekintett felállás, és egyértelműen a punkrock felé orientálódtunk. Ez “A srácnak pisztolya van” demó idejére tehető. Ez volt a legtermékenyebb időszak, mindenki tele lelkesedéssel, és ekkor voltak a legjobb koncertjeink is. Ez tartott egészen a “Love song” demóig, ekkor vált ki az első dobosunk. Azóta leszállóágban vagyunk sajnos. Ezután jött egy átmeneti időszak sok szünettel és egy új dobos, aki két évig boldogított minket. És végül az a korszak, ami a mai napig is tart, és sajnos mondhatom, hogy ennek is a végnapjait éljük. Változás a 16 évvel ezelőtti állapothoz képest óriási. Zeneileg eléggé eltávolodtunk a kezdeti egyszerű punk témáktól, és szerintem egyre jobban húzunk a rockosabb témák felé, de a punkrock besorolás még ma is megállja a helyét. Emberileg is sokat változtunk. Minket is utólért az “emberréválás”, a szokásos szarságok, munka, család, egyéb problémák. Ez nem épp előnyösen hat a zenekar intenzitására.

Hogy érzitek a punk mint jelenség, mennyire él azaz mennyire élhet még hatékonyan és ütősen ebben az időszakban, amikor már jobb és baloldali eszmék keverednek összevissza, és néha elég bonyolult a politikai világ eszmerendszere?Egyáltalán érzitek e magatokat a punk életfilozofia és a zenei világ részének és ha igen mennyiben?

A punk mára annyira szerteágazott, hogy nehezen tudom magunkat valamelyik ágába besorolni. A punk életfilozófia hirdetésére nagyobb szükség van most ebben az országban, mint valaha. Amikor ennyire megerősödtek a szélsőjobbos eszmék, amikor gombamód szaporodnak ezek a fából vaskarika nemzeti rock csapatok (a nacionalista gondolkodásmód és a rockzene létrejöttének és mondanivalójának éles ellentétjére céloztam), és kettéesett az ország, kell egy alternatíva a fiataloknak, hogy nem kell elfogadni a készen elénktett ideológiákat, hanem legyen saját véleményünk, és adjunk annak hangot. Láttuk már a történelemben hová vezettek ezek a tendenciák, próbáljunk valami újat ahelyett, hogy a történelem szemétdombjáról előkotornánk valami “izmust”.

A szókimondás gyakran előfordul, hogy következményekkel járhat esetleg publikált verzióban. Titeket ért e már negatív megnyilvánulás, esetleg támadás valamelyik dalszövegért mondjuk?

Nem mondhatnám. Mi 93-ban alakultunk. Akkor már nehéz lett volna olyat mondani, ami miatt támadtak volna minket. Nem a megbotránkoztatás volt a célunk, hanem az önkifejezés. Egyedül a “Keresek egy helyet” című szám szövegét érte egy baráti kritika, amit egyébként nem mi írtunk, hanem Lovász Bandi írt nekünk, aki az egykori Bizony punkzenekar basszusgitárosa volt. Ebben az “amerikanizálódás” ellen emel hangot, és ez furcsán hatott a mi hamburgerszószos szánkból. Van is némi ellentmondás.

Koncertezés szempontjából a nagyobb helyeket, vagy a kisebb klubokat favorizáljátok jobban?

Eléggé kevésszer volt alkalmunk nagyobb színpadokon játszani, de azért megesett. Annak is megvan a varázsa, amikor megpengeted a gitárt, és hallod, ahogy a környező hegyek-dombok verik vissza a hangot. Az egy élmény. Sokkal több emberhez jut így el a zene. Viszont a klubbuliknak is megvan a diszkrét bája, ahol sokkal közvetlenebb a kapcsolat az előadó és a közönség között. Én személy szerint az utóbbira teszem le a voksom.

Ti hosszú évek óta zenéltek együtt ( legalábbis a zenekar javarésze). Jól birjátok még egymást?:DDDD Mennyire személyes barátság és mennyire munkakapcsolat ez azoknál akik ilyen sok ideig tudnak zenélni együtt?

Ez már kényes téma, főleg most. Voltak, vannak és lesznek súrlódások, ez szerintem minden zenekarban így van. Mind emberileg, mind zeneileg eléggé különbözünk. Ez nem volna baj. De vannak sajnálatos körülmények egyes tagoknál, amik meggátolják a zenekar működését, a vegetálás pedig számomra nem kielégítő. Ezek olyan problémák, mint munkahelyi időbeosztás, összeegyeztethetetlen a próbákkal illetve koncertekkel, valamint lakóhelyek közti távolság, ami szintén nem hat jótékonyan a zenekar aktivitására. Aztán vannak sokszor megbocsájtott emberi problémák, amik fölött többször már nem tudunk és nem is akarunk szemet hunyni, ez pedig a koncert előtti és közbeni alkoholfogyasztásról lemondásra való képtelenség. Ezek a dolgok teszik kérdésessé a zenekar jövőjét. Szomorú, de ide jutottunk.

Végezetül mik a jövőbeni terveitek a zenekarral, és hol láthat még a közeljövőben benneteket a szombati buli után a nagyérdemű?

Fent említett okok miatt erre a kérdésre a válaszom annyi, hogy most egyetlen célunk a fennmaradás. Ha ez sikerül, akkor már nyertünk.

Köszönöm az interjút. Pogóra fel, jó koncertet kívánok nektek!!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s