Előrebocsátom, hogy most nem szakmai szempontok elemzése alapján fogom megírni eme remek három nap eseményeit, inkább amolyan élménybeszámoló formában. Úgyhogy lehet, hogy nem ez lesz a legkielégítőbb összefoglaló, amit valaha írtak, ám úgy gondolom a nézők nem kevés része talán pont így gondolkodik, mint én.
Először is csodálatos dolognak tartom, hogy egy nemzetközi fesztiválnak olyan kedves lett a mi városunk, hogy évről évre (most már harmadszor is) visszajár hozzánk, és nálunk rendezi meg kurzusát. Ami pedig számomra még csodálatosabb az az, hogy személyes tapasztalataim alapján bizton állíthatom, ez a szimpátia, (sőt meg merem kockáztatni szeretet) igenis valós és szívből jövő, mind a főszervezők, mind a fellépők részéről. Ezt a személyes beszélgetések, a kapcsolatteremtések, az együtt-zenélések, és még az uram bocsáá némi „ereszd el a hajam”-feelingű elhajlott afterparty-k is maximálisan igazolták számomra a 4 nap folyamán. Szal. úgy érzem sikerült összebarátkoznunk na!! Ám most essen szó a fesztivál fő apropójáról a zenéről.
A szerda délutáni melegben még igencsak égette az ember arcát a nap, amint a Fő terünk nagy színpadát pakolta, ahol nem sokkal később épp az első nap fellépője a Zema-Lencsés duó vezetett be bennünket a klasszikus gitárzene gyönyöreibe. Nagy Tibor (Wyrág) és a fesztivál vezetője Papp Sándor megnyitóbeszéde után bele is csapott a húrokba az olasz és magyar származású páros. A koncertjükről én, mint kissé laikus hallgató csak annyit tudok mondani , hogy a műveket hallgatva azt éreztem, hogy szinte csak a sirályok, és egy tengerpart hiányzik, mert rögtön ott termett az a mediterrán hangulat, ami a dél-olasz tengerparti városokat jellemzi. Egy órás műsorukat, sem a gitározáshoz értőknek, sem a laikusabb közönségnek nem lehetett figyelmen kívül hagyni, nem beszélve az igen nagy összhangról kettejük között, ami nekem eléggé átjött az előadásmódjukból. A koncert után külön meglepetésként a gyöngyösi zenészek nagy fenegyerekei a Smart-ból és a KMK-ból ismert Sasvári Péter, Totya, a szintén Smart-hoz köthető Révfi Gergely billentyűs, és a főbohócunk Wyrág-úr adtak koncertet egy rögtönzött afterparty keretében. Ez már igencsak a könnyűzene kategóriába illet , ugyanis elhangzottak tőlük Van Halen, LGT, Quimby dalok ,stb….
Csütörtökön már zárt helyen, egész pontosan a Hiszti Klubunk emeletén folytak a koncertek. Először Bögös Dánielt hallgathattuk és nézhettük tátott szájjal (mármint én) ugyanis amilyen szerényen és illedelmesen jött fel a színpadra, legalább annyira kápráztatott el ügyességével, amint bűvölte a hathúrost. A tremoló-s citerázós részekbe meg határozottan bele vagyok szeretve:D
A Danit követő Tóth Ákos már nem ismeretlen név számunkra, ugyanis tavaly is nálunk járt mint fellépő, és mint oktató egyaránt. Az ő programjának a megkérdőjelezhetetlen szakmai tudás mellett a változatosság volt a külön előnye. A gitárművek mellé nem egy saját etűd-öt játszott el, és számomra igen kellemes meglepetés volt egy kortárs Mike Oldfield dal akusztikus átiratát is felcsendülni. Mindkét fellépő megérdemelt vastapsot kapott a közönségtől.
Sajnos a pénteki nap nekem kimaradt ezért nagy bánatomra a tavaly eléggé lenyűgöző koncertet adott Papp Sándor, valamint Szkibó Gergő produkcióit csak felvételről tudom viszont hallani. Ám az afterparty-ba sikerült begyalogolnom, ahol egy hatalmas örömzenélés vette kezdetét a kurzus tagjai és a fenegyerekeink között, ami (mivel hajnal fél 5-ig tartott) elég jól működő vállalkozásnak tűnt .
És végül a szombati nap a gyöngyöstől nem messze fekvő farkasmályi borpincékben rendezett gálán szinte minden résztvevő játékából kaptunk egy remek esszenciát. Az estet a Zema –Lencsés duó nyitotta itt is, majd a kurzus tanoncai játszottak el rövidebb műveket, végül az egész csapat közösen zengette a hathúrosokat, ami számomra az est legnagyobb élménye volt.
A gálát követő vacsorán, és a bolondos örömzenélésen látott vidám arcokon úgy tűnt, sikerrel és jókedvvel zárult ez a remek 4-nap. Én nagyon élveztem, szép volt srácok –lányok, jövőre ugyanitt!!!
This slideshow requires JavaScript.
Bene Attila fotói.
